Vissza az előző oldalra

Schüssler-sókról

schuesslerwilhelm_240

Dr. Schüssler Észak-Németországban született 1821-ben, orvosi tanulmányait francia és német egyetemeken folytatta. Tanulmányai befejezése után, mint homeopata orvos praktizált, sikeres gyógyító tevékenységet folytatott. Később arra törekedett, hogy egy „élesen körülhatárolható terápiát találjon", amely a homeopátia óriási gyógyszerkincsével szemben kevés gyógyszerkészítménnyel is eléri a kívánt terápiás hatást.

Az 1870-es évek közepén jelent meg tanulmánya „Egy egyszerűsített homeopátiás terápia" címen, majd később „Leegyszerűsített, a szövettani ismereteken és sejtkórtanon alapuló terápia" című tanulmány. „Terápiás eljárásom nem a hasonlósági elven alapul, hanem olyan élettani-biokémiai folyamatok befolyásolásán keresztül, melyek az emberi szervezetben maguk is végbe mennek." Terápiás rendszerét a későbbiekben biokémiai módszernek tekintette. Ezeknek az éveknek új felismerése az ásványi anyagok (anorganikus sók) élettani fontossága."

schuessler_salze_270

A szervek felépülése és életképessége az anorganikus összetevők szükséges mennyiségét feltételezi." Ebben az időben dolgozik Virchow a sejtkortan megalapítója, a „sejtállam" fogalmának megteremtője. Munkássága nagy hatással volt Schüssler tevékenységére. " A betegség lényege a sejtek megbetegedése." A szervekben és szövetekben bekövetkezett elváltozás (betegségek) oka a sejtek ingerelhetőségében keresendő, azok élettani vagy patológiai működésére vezethető vissza.

A biokémiai terápia lényege: a sejtek normális tevékenysége az anorganikus sók megfelelő mennyiségétől függ. A betegségi folyamatokban az anorganikus anyagok hiányát gyógyszeres úton kell kiegyenlíteni.

Ez azonban nem egyszerű szubsztitúciós terápia, hanem egy olyan ingerterápia, amely során a megfelelő információ sejtekhez juttatásával a sejtek olyan állapotba juthatnak, hogy a számukra életfontosságú anorganikus sók táplálékból felvett mennyisége ismét növekedhessen.

schuesslersalz2_240

Manapság már a szervetlen sók anyagcsere funkciói, a nyomelemek élettani szerepe és a kiegyenlített táplálkozás fontossága mindenki előtt közismert. Ezeket az ásványi sókat funkcionális (élettani működéseket befolyásoló) szereknek nevezte el, mert ezek mindegyike a szervek és szövetek meghatározott működését képesek befolyásolni. Schüssler és követői bebizonyították, hogy a biokémiai sók alkalmazása széleskörű terápiás lehetőséget jelent. Dr. Schüssler 12 a vérben és szövetekben előforduló ásványi sót állított terápiás rendszerébe.

Vissza az előző oldalra